A Bujdosó Koncertek elsősorban azoknak jelenthetnek élményt, akik valamiért azt hiszik magukról, hogy ők nem értik vagy nem szeretik a komolyzenét. Annak, hogy valaki így érez, számos oka lehet: nem megfelelő ének-zenetanár az iskolában, olyan koncertélmények, amelyeken az előadó jobban élvezte az előadást, mint a közönség, vagy egyszerűen csak otthon azt a mintát látta, hogy amikor a tévében nem elektromos hangszeren játszanak, akkor át kell kapcsolni egy másik csatornára…
Én gyermekkoromban tanultam ugyan zongorázni, de a sors az életem első ötven évére mást tartogatott nekem: nem lettem zenész. Ellenben sok mindent kipróbáltam: voltam segédmunkás, takarító, bolti eladó, kocsmáros, vattacukorárus, később nyelvtanár, egyetemi tanársegéd, tolmács, műfordító, irodavezető, telefonos ügyfélszolgálatos, számítógépes rendszerek üzemeltetője, de bármerre is vitt az utam, számtalan olyan emberrel találkoztam, akiknek az életéből teljesen kimaradt vagy idővel kiszorult a komolyzene. Azt mondták, nem hallgatják, nem is értenek hozzá.
A Bujdosó Koncertek elsősorban azoknak jelenthetnek élményt, akik valamiért azt hiszik magukról, hogy ők nem értik vagy nem szeretik a komolyzenét. Annak, hogy valaki így érez, számos oka lehet: nem megfelelő ének-zenetanár az iskolában, olyan koncertélmények, amelyeken az előadó jobban élvezte az előadást, mint a közönség, vagy egyszerűen csak otthon azt a mintát látta, hogy amikor a tévében nem elektromos hangszeren játszanak, akkor át kell kapcsolni egy másik csatornára…
Szerintem a komolyzenéhez nem kell érteni! Persze aki ismeri a darabok hátterét, szerkezetét, olyasmikre is rácsodálkozhat, ami felett más elsiklik, ugyanakkor ahhoz, hogy átéljük a csodát, annyi is elég, ha kinyitjuk a fülünket, és engedjük, hogy a hangok megtalálják az utat a lelkünkhöz. A zene kijárat a valóságból.
Amikor megszólal a zongora, látom magam előtt, ahogy megnyílik egy kapu, amelyen egy másik világba léphetek át. Ez a másik világ bennem van. Ez a másik világ ott van mindenkiben. És mindenkinek az életében elérkezik a pont, amikor megfordul, és elindul befelé… Igen, talán a komolyzenétől, és általában a művészetektől való eltávolodásunk nem is szól másról, minthogy nem figyelünk eléggé befelé. A környezetünk folyamatosan bombáz minket olyan információkkal, amelyekre nincs szükségünk, s amíg a megoldásokat odakint keresgéljük, csak még jobban magához láncol bennünket ez a fáradhatatlanul nyüzsgő, csillogó-villogó valóság.
A Bujdosó Koncerteken nem világszínvonalú zenészek elefántcsonttornyából hullnak alá eltévedt hangok földi halandók lába elé.
Nem elemezzük ki az utolsó hangokig a darabokban rejlő zenei finomságokat, és nem is azért megyek fel a színpadra, hogy megvalósítsam önmagam, vagy hogy másokat elkápráztassak, sőt még csak tanítani sem akarok, sem a zenéről, sem a zeneszerzőkről…
Egyetlen célom van csupán: megnyitni azt a bizonyos belső kaput a közönségben, és segíteni nekik befelé fordulni, hogy felfedezhessék saját lelkük gazdagságát.
Azok, akik rendszeresen járnak komolyzenei koncertre, bizonyára ismerik a fent említett belső kaput. Akik pedig valamiért úgy gondolják, hogy ezt a fajta szórakozást nem nekik találták ki, azoknak szintén jó szívvel tudjuk ajánlani ezt a „light-osabb” komolyzenei élményt. Aki nyitott az újdonságokra, aki unja a megszokott kikapcsolódási lehetőségeket, annak a Bujdosó Koncertek remek alkalom valami másra,
ahol az előadó a közönséghez beszél a darabok között,
ahol a zene nem elvont gyönyör, csak elrepít egy másik világba,
ahol nincs képmutatás, csak a zene és a lélek találkozása…
„Nem vagyunk valami nagy komolyzene-rajongók. A születésnapi koncertre leginkább azért mentünk el, mert szomjaztunk már valamilyen programra a nagy lezárások után, és mert mégiscsak ismerős koncertje lesz ez. Nagyon másra számítottunk… az előadás szívet melengető kerete, az egyes darabokhoz való személyes kapcsolódás, a néha mókás, néha édesbús történetek magukkal ragadtak bennünket. Boldogan, lelkesen, feltöltődve, életkedvvel tele jöttünk ki a koncert végén. Mindenkinek ajánljuk, aki egy különleges, intim, csillogóan örömteli koncertélményt szeretne megélni.”
Fodor Gábor és Fodorné Tóth Krisztina
„Tavaly meghívót kaptunk Bujdosó István születésnapi koncertjére. Nem vagyunk azok a kifejezetten zenei koncertekre járó típusok, de aki Istvánt ismeri, tudja, hogy ez nem az a koncert lesz, ahol fél óra múlva leesik az ember feje. Ezért bizakodva indultunk neki. Ha azt mondom, hogy nem csalódtunk, azzal nem fejezem ki, hogy mekkora élményben volt részünk. Önmagában a zenei teljesítménye is vitathatatlanul csodás és profi volt, de párosult mellé István sziporkázó, humoros, művészi de mégis földön járó előadói tehetsége, ami miatt úgy jöttünk ki, hogy még napokig a hatása alatt álltunk az egész műsornak. Nálunk a színházi előadásoknak is az az elégedettségi mércéje, hogy meddig vagyunk a hatása alatt. Azok a jó előadások, amiknek a megbeszélésére kevés az az idő, amíg hazaérünk. Az igazán jó előadások pedig még hosszú napokig bevillannak. Na, ilyen volt István koncertje is.”
Katona Szabina és András