bujdosokoncertek.hubujdosokoncertek.hu
A Bujdosó koncertek elsősorban azoknak jelenthetnek élményt, akik valamiért azt hiszik magukról, hogy ők nem értik vagy nem szeretik a komolyzenét. Annak, hogy valaki így érez, számos oka lehet: nem megfelelő ének-zenetanár az iskolában, olyan koncertélmények, amelyeken az előadó jobban élvezte az előadást, mint a közönség, vagy egyszerűen csak otthon azt a mintát látta, hogy amikor a tévében nem elektromos hangszeren játszanak, akkor át kell kapcsolni egy másik csatornára…
Én gyermekkoromban tanultam ugyan zongorázni, de a sors az életem első ötven évére mást tartogatott nekem: nem lettem zenész. Ellenben sok mindent kipróbáltam: voltam segédmunkás, takarító, bolti eladó, kocsmáros, vattacukorárus, később nyelvtanár, egyetemi tanársegéd, tolmács, műfordító, irodavezető, telefonos ügyfélszolgálatos, számítógépes rendszerek üzemeltetője, de bármerre is vitt az utam, számtalan olyan emberrel találkoztam – a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből –, akiknek az életéből teljesen kimaradt vagy idővel kiszorult a komolyzene. Azt mondták, nem hallgatják, nem is értenek hozzá.
Szerintem a komolyzenéhez nem kell érteni! Persze aki ismeri a darabok hátterét, szerkezetét, olyasmikre is rácsodálkozhat, ami felett más elsiklik, ugyanakkor ahhoz, hogy átéljük a csodát, annyi is elég, ha kinyitjuk a fülünket, és engedjük, hogy a hangok megtalálják az utat a lelkünkhöz. A zene kijárat a valóságból.
Amikor megszólal a zongora, látom magam előtt, ahogy megnyílik egy kapu, amelyen egy másik világba léphetek át. Ez a másik világ bennem van. Ez a másik világ ott van mindenkiben. És mindenkinek az életében elérkezik a pont, amikor megfordul, és elindul befelé… Igen, talán a komolyzenétől, és általában a művészetektől való eltávolodásunk nem is szól másról, minthogy nem figyelünk eléggé befelé. A környezetünk folyamatosan bombáz minket olyan információkkal, amelyekre nincs szükségünk, s amíg a megoldásokat odakint keresgéljük, csak még jobban magához láncol bennünket ez a fáradhatatlanul nyüzsgő, csillogó-villogó valóság.
A Bujdosó koncerteken nem világszínvonalú zenészek elefántcsonttornyából hullnak alá eltévedt hangok földi halandók lába elé.
Nem elemezzük ki az utolsó hangokig a darabokban rejlő zenei finomságokat, és nem is azért megyek fel a színpadra, hogy megvalósítsam önmagam, vagy hogy másokat elkápráztassak, sőt még csak tanítani sem akarok, sem a zenéről, sem a zeneszerzőkről…
Egyetlen célom van csupán: megnyitni azt a bizonyos belső kaput a közönségben, és segíteni nekik befelé fordulni, hogy felfedezhessék saját lelkük gazdagságát.
Azok, akik rendszeresen járnak komolyzenei koncertre, ismerik azt a belső kaput, amiről István fentebb írt. Ezért elsősorban azokat szeretnénk megszólítani, és egy új élmény kipróbálására buzdítani, akik azt gondolják, hogy a komolyzene nem az ő világuk. Talán pont itt az ideje egy újabb kísérletet tenni! Idővel minden változik, az ízlésünk is. Amikor mindenféle extrém szórakozási lehetőséget keresünk, hogy kilépjünk a hétköznapokból, miért ne kaphatna esélyt egy zongoraest? Aki nyitott az újdonságokra, aki unja a megszokott kikapcsolódási lehetőségeket, annak a Bujdosó koncertek remek alkalom valami másra,
ahol az előadó a közönséghez beszél a darabok között.
ahol a zene nem elvont gyönyör, csak elrepít egy másik világba,
ahol nincs képmutatás, csak a zene és a lélek találkozása…
„Nem vagyunk valami nagy komolyzene-rajongók. A születésnapi koncertre leginkább azért mentünk el, mert szomjaztunk már valamilyen programra a nagy lezárások után, és mert mégiscsak ismerős koncertje lesz ez. Nagyon másra számítottunk… az előadás szívet melengető kerete, az egyes darabokhoz való személyes kapcsolódás, a néha mókás, néha édesbús történetek magukkal ragadtak bennünket. Boldogan, lelkesen, feltöltődve, életkedvvel tele jöttünk ki a koncert végén. Mindenkinek ajánljuk, aki egy különleges, intim, csillogóan örömteli koncertélményt szeretne megélni.”
Fodor Gábor és Fodorné Tóth Krisztina
„Tavaly meghívót kaptunk Bujdosó István születésnapi koncertjére. Nem vagyunk azok a kifejezetten zenei koncertekre járó típusuk, de aki Istvánt ismeri, tudja, hogy ez nem az a koncert lesz, ahol fél óra múlva leesik az ember feje. Ezért bizakodva indultunk neki. Ha azt mondom, hogy nem csalódtunk, azzal nem fejezem ki, hogy mekkora élményben volt részünk. Önmagában a zenei teljesítménye is vitathatatlanul csodás és profi volt, de párosult mellé István sziporkázó, humoros, művészi de mégis földön járó előadói tehetsége, ami miatt úgy jöttünk ki, hogy még napokig a hatása alatt álltunk az egész műsornak. Nálunk a színházi előadásoknak is az az elégedettségimércéje, hogy meddig vagyunk a hatása alatt. Azok a jó előadások, amiknek a megbeszélésére kevés az az idő, amíg hazaérünk. Az igazán jó előadások pedig még hosszú napokig bevillannak. Na ilyen volt István koncertje is.”
Katona Szabina és András