bujdosokoncertek.hu
Bánat és vigasztalás Chopin, Schubert, Bach és Mozart műveiben
Pécs, Művészetek és Irodalom Háza
2024. november 8. (péntek) 19:00 óra
MINDEN JEGY ELKELT!
Chopin: h-moll prelűd Op.28 No.6
A helyzet reménytelen. Minden hiába. Többször is nekifuthatunk, de minduntalan visszahullunk a mélybe. Közben folyamatosan szól a lélekharang, és tudjuk minden szívdobbanás egy újabb lépés a halál felé.
Schubert: Asz-dúr impromptu Op.90 No.4
Schubert a jóságos varázsló, egy erdőt tár elénk, hársfaillattal, sejtelmes homállyal. A Fájdalom Tisztásán leülünk és feltesszük a kérdést: „Miért én?” A hazaúton az erdő sóhaja még hosszan elkísér.
Chopin: e-moll noktürn Op.72 No.1
Nyáresti séta, „a lágy melegben tapsikolnak a jázminok…” Az út egy kis patakhoz ér, a hídon megállunk, és eszünkbe jut egy régi emlék. Elmerengünk a régmúlt időkön, majd tűnődve folytatjuk utunkat: a múlt nem jön vissza már, de ott visszhangzik a lelkünkben mindörökre.
Bach: G-dúr francia szvit BWV 816 (részlet)
Bach zenéje akkor is tánc, ha épp passiót ír. Az Allemande könnyed, tempójából gondtalanság árad: tavasz susog a fák között. A Courante egy nyüzsgő piacteret idéz, alkudozó kofákkal. A Sarabande csendes fennköltséggel tárja elénk az élet bölcs, nyugodt élvezetét. A Gavotte mosolyogva kacsint ránk.
Chopin: Desz-dúr noktürn Op.27 No.2
„Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.”
Mozart: B-dúr szonáta K.333 (III. tétel)
A szerelem nem csak éteri lehet, hanem vidám és egyszerű is. Ahogy a Varázsfuvolában is láthatjuk, hogy Papageno az egyszerű madarász nem állja ki a próbákat, mégis megtalálja a párját. Nem kell mindig verset írni! Hiszen az egész élet csak játék és bolondozás!
Chopin: f-moll noktürn Op.55 No.1
Egy szürke, kihalt városban bandukolunk… ahol egyszer csak találkozunk gyermekkori énünkkel, aki még úgy tudja, létezik a remény. És megkezdődik a vívódás. Van-e értelme bárminek, vagy úgyis legyűr a fájdalom? Van-e kiút a szürkeségből? Vagy csak a halál hozhat enyhülést? Vagy talán az sem?
Schubert: Gesz-dúr impromptu Op.90 No.3
Vigasz mindenre Schubert lágy melódiája. A viharok, a fájdalmak után megpihen a lélek, és nem kíván semmit már. Elmúlik a küzdelem, elmúlnak a célok, az álmok, a remények. Utunk itt véget ér. S a csendes boldogság hangja szűrődik át egy tavaszból, mely messze, mint az ég!